Jézus
nevével indítjuk útnak megújult honlapunkat!
Legyen Isten áldása ezen a munkán!
Az új honlappal kacsolatos minden jó ötletet, javítási tanácsadást, építő kritikát szívesen fogadunk!
A webmaster
Stuttgart és Heilbronn
Kedves Olvasó, kedves Testvérünk az Úr Jézus Krisztusban!
Különleges, rendhagyó időket élünk, ezért ez a „meghívó” is rendhagyó. A vírus terjedését lassítani akaró állami intézkedések lehetetlenné teszik, hogy istentiszteletet tartsunk, személyesen találkozzunk, sőt, mindennapi életünket is teljesen átalakítják, megnehezítik. Ebben a helyzetben kell megtalálnunk helyünket, élni Krisztus Urunk tanítása és példamutatása szerint, tartani a kapcsolatot egymással – nem feledkezve meg a magányosokról és betegekről sem.
Mivel a nagypénteki és a húsvéti istentiszteletek elmaradnak, két igehirdetést közlünk az alábbiakban lelkészeink tollából. Legyen Isten áldása igéjének olvasásán és megtartásán.
Nagypénteki igehirdetés (Gémes István)
Húsvéti igehirdetés (Gémes Pál)
A húsvéti igehirdetést video-istentiszteleten lehet meghallgatni: A Videók oldalon vagy az “Online Kirche Württemberg” oldalán https://youtu.be/lQFJsctmRPE
***
Kedves Gyülekezet, még egyszer és ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, a “Húsvéti körlevél” Tovább olvasása
Temetői áhítat Húsvét reggelén (Gémes Pál)
Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1.Korinthus 15,54.55.57)
Akit megszúr a darázs, akibe fullánkját szúrja a méh vagy akinek hirtelen szálka megy az ujjába, az érzi, hogy valami idegen test került a testébe, a bőre alá, amitől minél hamarább szeretne szabadulni. Képletesen beszélünk arról, ha valaki nyugtalan és izgága, hogy olyan, mint akit megcsípett a darázs. Ez a nyugtalanság lehet hasznos is, de legtöbbször valószínűleg komoly és bántó oka van – akárcsak a csípésnek. Valahányszor megérintjük a helyét, felszisszenünk: a fájdalom belénk nyilall és érezzük: Valami nincsen rendben – idegen test van bennem, sebem van.
Hát nem ilyen „idegentest” a halál is életünkben? Amíg nem kerülök közvetlen kapcsolatba vele, míg nem érint meg közeli hozzátartozó halála, vagy rádöbbenek, hogy az én életem is véges és közeleg halálom – addig nagyszerűen tudok a témával bánni – egyszerűen elfelejtem, kiiktatom az életemből ezt a zavaró körülményt, hogy életem véges. Pedig tudom, élettapasztalatom és gondolkodásom nem is enged más következtetést, mintsem azt, hogy számolnom kell a halállal. De csupán akkor jelentkezik – mint egy darázscsípés – váratlanul és kap el készületlenül, ha a halál tényével szembesülök. Ilyenkor fájdalmasan felötlik bennem, hogy milyen sebezhető életem és mennyire védtelen vagyok az elmúlás ellen. “Húsvéti igehirdetés” Tovább olvasása
Olyan gyülekezetben nőttem fel, amelyben a nagypénteket tartották a legfontosabb keresztény ünnepnek. Ennek megfelelően jöttünk össze istentiszteletre és felnőttként együtt vettünk úrvacsorát ezen a napon. Zsúfolt templomra emlékszem és hogy az istentisztelet után a szétáramló istentiszteleti látogatóktól feketéllett falunk főtere. De ez még nem volt minden, mert délután háromkor újra a templomban ültünk, hogy mély áhítattal hallgassuk meg Jézus szenvedése történetének, tehát a passiónak felolvasását. Lelkészünk lassan, hangosan, minden részletet hangsúlyozva olvasott, amihez mi nagyon szomorú nagypénteki énekeket énekeltünk és sokat imádkoztunk. Prédikáció nem hangzott el. A szenvedéstörténetnél többet és szívbemarkolóbbat úgyse lehet mondani.