Húsvéti igehirdetés

Videó-istentisztelet

Temetői áhítat Húsvét reggelén (Gémes Pál)

Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1.Korinthus 15,54.55.57)

Akit megszúr a darázs, akibe fullánkját szúrja a méh vagy akinek hirtelen szálka megy az ujjába, az érzi, hogy valami idegen test került a testébe, a bőre alá, amitől minél hamarább szeretne szabadul­ni. Képletesen beszélünk arról, ha valaki nyugtalan és izgága, hogy olyan, mint akit megcsípett a darázs. Ez a nyugtalanság lehet hasznos is, de legtöbbször valószínűleg komoly és bántó oka van – akárcsak a csípésnek. Valahányszor megérintjük a helyét, felszisszenünk: a fájdalom belénk nyilall és érezzük: Valami nincsen rendben – idegen test van bennem, sebem van.

Hát nem ilyen „idegentest” a halál is életünkben? Amíg nem kerülök közvetlen kapcsolatba vele, míg nem érint meg közeli hozzátartozó halála, vagy rádöbbenek, hogy az én életem is véges és kö­zeleg halálom – addig nagyszerűen tudok a témával bánni – egyszerűen elfelejtem, kiiktatom az éle­temből ezt a zavaró körülményt, hogy életem véges. Pedig tudom, élettapasztalatom és gondolkodá­som nem is enged más következtetést, mintsem azt, hogy számolnom kell a halállal. De csupán ak­kor jelentkezik – mint egy darázscsípés – váratlanul és kap el készületlenül, ha a halál tényével szembesülök. Ilyenkor fájdalmasan felötlik bennem, hogy milyen sebezhető életem és mennyire védtelen vagyok az elmúlás ellen.

Valahol ez annak az óriási félelemnek is az oka, amely társadalmunkat a jelenben uralja: a koronaví­russal való fertőzés veszélye a mindennapi életünket, a természetessé vált szokásainkat gyökerestül felforgatta. Ezzel a veszélyes vírussal való fertőzés saját lehetséges halálunkat vetíti lelki szemünk elé és oltja belénk a félelmet. Fájdalmas nagyon ez a „fullánk” és reméljük, hogy minél hamarább megtalálják az ellenszert vagy csökken és végül elcsitul az újabb megbetegedések száma. Reméljük, hogy ez minél hamarább bekövetkezik.

De a halál fullánkját nem tudjuk kivenni – semmilyen ellenszerrel. Életünknek kezdete és vége van. Csak azt tudjuk elérni, hogy életünket hosszabbítjuk. Ennek a ténynek kell szemébe néznünk, ha ma, Húsvét napján, itt a temetőben szeretteink sírjai közt halljuk a húsvéti üzenetet Krisztus feltá­madásáról.

Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?”

Hogyan tud Pál apostol a halál fölötti diadalról ujjongani? Miféle győzelemről tud ő, sok hányatta­tás során sokszor szeme előtt látta saját halálát és végül is pedig vértanúként végezte életét? Hogyan gondolta ő a halált legyőzve és hatalmától megfosztva – holott ugyanúgy tudta mint mi is, hogy az emberi élettapasztalat és tudás ennek ellenkezőjét mutatja. Itt a temetőben látjuk állításának a legha­tásosabb és legmeggyőzőbb ellentmondását.

De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Nagypéntek és Húsvét nagy titka az, hogy Isten a halál legyőzhetetlennek hitt erejét Jézus Krisztus feltámasztásával egyszer és mindenkorra megtörte. A halál fullánkját kiszedte életünkből és elvette félelmünket a végleges elmúlástól. Jézus a kereszten elszenvedte és átlépte és ezzel megölte a ha­lált. Húsvét a halál halálának, az örök élet győzedelmének az ünnepe!

Igen, tudjuk – valamikor meg kell halnunk – életünket a húsvéti csoda nem hosszabbítja meg a vég­telenségig. Ez nem is igen volna kívánatos. De Krisztus feltámadása azt jelenti nekünk, hogy nem a halál mondja ki az utolsó szót életünk felett – hanem Isten maga. Az Ő kezében vagyunk életünk­ben, halálunkban. Ahogyan ezt a Heidelbergi Káté első kérdés-felelte is mondja: Mi a te egyetlen­egy vigasztalásod életedben és halálodban? Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdo­na vagyok. Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, … mindennek üdvössé­gemre kell szolgálnia. Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről, és szív szerint hajlandó­vá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.

Krisztus kereszthalála letöri a bűn és a halál uralmát fölöttünk; ami minket Istentől elválasztott, ami életünket az örök elmúlásba sodorta – megszűnt! Mert Jézus él és uralkodik mindöröktől mindörök­ké! Áthaladt a halál küszöbén és kinyitotta nekünk is az utat Istenhez, az ő örökkévalóságába. Még Jézus tanítványai csak reményeik szertefoszlását látják, gyászukban reménytelenné válnak – a húsvéti üzenet szomorúságukat örömmé, gyászukat ujjongó hitté változtatja: Az Úr feltámadt! Krisztus valóban feltámadt! És vele élni fogunk mi is – mert nincsen olyan hatalom a földön, mely minket Istenünk kezéből kicsavarhat! Ámen

Gémes Pál

Ez az igehirdetés megtekinthető videón is.

Húsvéti igehirdetés” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Húsvéti körlevél - Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük