Húsvéti igehirdetés

Videó-istentisztelet

Temetői áhítat Húsvét reggelén (Gémes Pál)

Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1.Korinthus 15,54.55.57)

Akit megszúr a darázs, akibe fullánkját szúrja a méh vagy akinek hirtelen szálka megy az ujjába, az érzi, hogy valami idegen test került a testébe, a bőre alá, amitől minél hamarább szeretne szabadul­ni. Képletesen beszélünk arról, ha valaki nyugtalan és izgága, hogy olyan, mint akit megcsípett a darázs. Ez a nyugtalanság lehet hasznos is, de legtöbbször valószínűleg komoly és bántó oka van – akárcsak a csípésnek. Valahányszor megérintjük a helyét, felszisszenünk: a fájdalom belénk nyilall és érezzük: Valami nincsen rendben – idegen test van bennem, sebem van.

Hát nem ilyen „idegentest” a halál is életünkben? Amíg nem kerülök közvetlen kapcsolatba vele, míg nem érint meg közeli hozzátartozó halála, vagy rádöbbenek, hogy az én életem is véges és kö­zeleg halálom – addig nagyszerűen tudok a témával bánni – egyszerűen elfelejtem, kiiktatom az éle­temből ezt a zavaró körülményt, hogy életem véges. Pedig tudom, élettapasztalatom és gondolkodá­som nem is enged más következtetést, mintsem azt, hogy számolnom kell a halállal. De csupán ak­kor jelentkezik – mint egy darázscsípés – váratlanul és kap el készületlenül, ha a halál tényével szembesülök. Ilyenkor fájdalmasan felötlik bennem, hogy milyen sebezhető életem és mennyire védtelen vagyok az elmúlás ellen. “Húsvéti igehirdetés” Tovább olvasása

Nagypénteki igehirdetés

Nagypénteki igehirdetés: (Gémes István)

Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint“ (1Kor 15,3)

Olyan gyülekezetben nőttem fel, amelyben a nagypénteket tartották a legfontosabb keresztény ünnepnek. Ennek megfelelően jöttünk össze istentiszteletre és felnőttként együtt vettünk úrvacsorát ezen a napon. Zsúfolt templomra emlékszem és hogy az istentisztelet után a szétáramló istentiszte­leti látogatóktól feketéllett falunk főtere. De ez még nem volt minden, mert délután háromkor újra a templomban ültünk, hogy mély áhítattal hallgassuk meg Jézus szenvedése történetének, tehát a pas­siónak felolvasását. Lelkészünk lassan, hangosan, minden részletet hangsúlyozva olvasott, amihez mi nagyon szomorú nagypénteki énekeket énekeltünk és sokat imádkoztunk. Prédikáció nem hang­zott el. A szenvedéstörténetnél többet és szívbemarkolóbbat úgyse lehet mondani.

“Nagypénteki igehirdetés” Tovább olvasása